“Halaw.”
“Halaw. Chón ay?”
“Man yakkay sará án. Taw hál kan.”
“Háháhá. Yakkay sará ay? Chiá?”
“Wat zánay taw.”
“Hmmm. Taw hamá ázmánk dém dát?”
“Haw.”
“Kojá?”
“Monir Mómenay ‘Gedár’á.”
“Godhá kadi cháp bit?”
“Nazánán, tará chiá eshtáp ent?”
“Háháhá. Áiay tahá ném gapp manig ant. Agan tará Sayad Dád raset godhá ném mani.”
“Némá bell, téwagén dád gón mani jendá taig ent ján!”
“Háháhá. Stupid!”
“Tai stupid chákaléthay wadhá wassh ant.”
“Shaytán! Sharr ent, dege hál o ehwál?”
“Dege hál esh ent ke man Monir Mómen hál dát.”
“Ché hál dát?”
“Man gosht man hamé hmmm wálá jenekkay sará passetagán.”
“Taw mani nám gosht gón?”
“Ennán.”
“Sharr kot. Mani námá kassá magosh gón.”
“Parchá?”
“Wat, man bass taig án, ján!”
“Mennatwár. Tai námay sará maná shayré gir atk.”
“Ché?”
“Tai nám rahsarán naksh ent hayálé rozhnáén
Chedá má gwastagén dáem cherág dáráná.”
“Ohoho! Taw sháeri ham kanay?”
“Ennán, é Monirayg ent. Maná áiay shayr sakk wassh bant. Jenekké biténán, geptagat!”
“Háháhá. Stupid!”
“Marchi man shám nakanán.”
“Chiá?”
“Marchi man stupidá sér án.”
“Háháhá. Taw anchén gapp janay. Man chón kanán.”
“Hán. Bárén tará mani ketáb dast kapt?”
“Ennán, nazziká nést. Mát goshit bándá bázárá goday geragá rawán, yakké kárán gón.”
“Genday tai mát sahig bebit ke man tai sará ganók án, mani ketábá derrit.”
“Háháhá. Ketábá hayr ent, tai jendá maderrit.”
“Paw! Haw? Á zánán wassh nabit ke jenekká sharrén bachakké rasetag?”
“Ennán.”
“Chiá?”
“É wástá ke maná deshtáré hast o mátay syádé.”
“Maskará kanay?”
“Del goshán. Pári habarsendi bitag.”
Bachakk béwánk bit.
“Hán ché but?”
“Taw rást goshay? Habarsendi bitag?”
“Haw.”
“Mani del goshit mobáelá diwálá bejan, belly chondh chondh bit.”
“Háháhá. Mobáelay mayár o gonáh? É bazzagá wa habarsendi nakanáéntag.”
“Taw maná hál nadátag chiá?”
“Man hál dátén, taw ché kotagat?”
“Á randi gappé bale taw hál bedátén. Man bárén cha taw wati hecch gapp chér nadátag.”
“Hamesh ent ni hál dátag tará.”
“Dér gwastag ni.”
“Chón?”
“Ni man hamá jágahá sar bitagán ke wátarrag nabit.”
“Háháhá. Parwáh nést.”
“Tará balkén parwáh nést, maná hast.”
“Tará ché bit agan man tará marasán?”
“Man proshán.”
Jenekk hecch nagoshit.
“Tará ke deshtár hast at, taw maná chiá ganók kot? Har róch Es Em Es o pawn, ji o ján, sawgend o mosám… Taw chiá chó kot?”
“Man wat kot. Master wat án.”
“Tai ‘master wati’ márá gár kant.”
“Man tará wat dar géján.”
“Dar magéj, gár makan.”
“Doénán kanán.”
Bachakk pawná band kant.
Jenekk pawn kant. Bachakk pawná gipt bale hecch nagoshit.
“Taw hecch nagoshay, ján?”
“Tai ján man naán, degeré.”
“Taw zahr ay?”
“Taw yakk baré bogosh tará deshtár hast at godhá gón man chiá dósti kot? Taw chiá gosht ke man bass taig án?”
“Man lóthet ke taw mani sará áshek bebay. Maná anchó dóst bedáray ke bé man mabay.”
“Bale parchá?”
“Háháhá. Wat.”
“Ni layb ent! Tará zánán yakk bachakkéay mehr o dósti bass nabit?”
“Bass bit bale á yakk anchéné bebit ke maná ham dóst bebit.”
“Chón? Man póh nabitán.”
“Háháhá. Stupid!”
Nágomán